Ezen a héten, az Uccaszoc nevű blog szerkesztőjével készült interjút olvashatjátok. A blogger sajnos nem vállalja a kilétét, persze ez semmiben nem jelent hátrányt!

Nézzük az interjút:

bloginterju: Mikor, és miért hoztad létre a blogot? Milyen céllal? Mi a lényege a blogodnak, mit olvashatunk ott? Hogy jött az ihlet, hogy blogot kell írnod? Miért pont utcaszociológia?

USz: A blogolás nem új számomra. Mindig is szerettem írni, véleményt formálni a világ dolgairól, s mindezt persze úgy, hogy másokhoz is eljusson, így megismerve több -eltérő- álláspontot. Több blogom is volt már, melyek az idők során ilyen-olyan okok miatt abbamaradtak. Az Utcaszociológia ötlete valamikor idén év elején pattant ki a fejemből, de a megvalósítás sokat váratott magára. Kezdetben egy másik -inkább nem minősítem milyen- oldal része volt, aztán az utak különváltak, én meg belevágtam ebbe, egyedül.

bloginterju: Ki találta ki a nevét, miért ez lett a neve? 

USz: A név az én ötletem volt. A társadalom működését -lokális, szitucáiós szinten- régóta érdeklődve figyelem. Ezen jelenetek fő színtere az utca, a szociológia meg a társadalommal foglalkozó tudomány, így e két "tényező" összerántásából lett a név, melyet a Google az Utcaszociológia megjelenéséig nem ismert: szóval új szót is adtam a nyelvnek.

bloginterju: Meddig szeretnéd még folytatni a blogolást, esetleg valami fejlesztés, újítás várható? Hányan fejlesztitek az oldalt? Az oldal grafikáját, felépítését is te szerkesztetted?

USz: A posztok jó előre be vannak már ütemezve, így a közönség biztos nem marad olvasni való nélkül. Ezenkívül nem is áll szándékomban -meghatározott időn belül- befejezni az írást. Újítások, fejlesztések mindig vannak: kísérletezgetem, több-kevesebb sikerrel, ha pozitív a reakció marad az adott új elem, ha negatív, vagy semleges, akkor renoválom azt. Az oldal tartalmát egyedül készítem, a grafikai megjelenés azonban a gyengébbik nem egyik jeles képviselőjének nevéhez fűződik. 


bloginterju: Benne vagy az első 100 legjobb blogban, a Goldenblog verseny kulturális kategóriáján belül! Elégedett vagy az eredménnyel, vagy kicsit jobbra számítottál? Jövőre nevezni fog?

USz: A blog életkoránál fogva úgy érzem, ez nagy eredmény, persze titkon vágytam rá, hogy a legjobb 10-be kerülök - majd jövőre, szóval igen, jövőre is indulok.

bloginterju: Mennyi az oldalad átlagos napi látogatottsága?

USz: A napi látogatottság változó: vannak visszatérő olvasóim, akik minden nap jönnek és vannak "vándormadarak", akinek a száma változó. Ez alapján 100-300 egyedi látogató beszélhetünk nap mint nap, persze egy-egy címlapos megjelenési lehetőség sokat dob a statisztikán. 

Van egyéb blogod is, vagy publikálsz más blogokban?
Ha igen, akkor beszélj róla egy kicsit, milyen eredményei vannak, menyi a látogatottsága, stb. ?

USz: Több helyre is írok még, említésre méltó a B-oldal -zenei magazin-, valamint a mit olvas?-blog, mely szintén egyfajta szociológia: itt az utca emberének olvasási szokásait rögzítjük.



bloginterju: Volt már bevételed a blogolásból?

USz: Nem, soha és nem is tervezem inkasszáló hirdetések megjelentetését.

bloginterju: Milyen kiadásaid vannak a blogolás során?

USz: Kiadásaim úgyszintén nem voltak, a pénzt igénylő esetleges munka (dizájn) baráti szívességként készült el.

bloginterju: Honnan szeded össze az oldaladban megjelentetett tartalmakat?

USz: Tudom közhely, de a nagy magyar valóság mindig szolgál kellő alapanyaggal: elég pár perc séta egy forgalmasabb helyen, s biztos lesz egy-két új posztra való élmény. Természetesen az olvasók is küldhetnek be észrevételeket.

bloginterju: Ha kapsz egy-egy durvább vagy sértőbb kommentet, akkor mit reagálsz? Hol volt a legextrémebb hely ahonnan bejegyzést írtál?

USz: Próbálok diplomatikus maradni, korrekten válaszolni, szerencsére erre ritkán van szükség, jó a kommentezés légköre. Másik kérdésedre válaszolva: régi vágású netező vagyok, csak itthonról írtam eddig bejegyzést.

Annak ellenére, hogy nem szeretnéd magad leleplezni elárulnál néhány dolgot magadról?

bloginterju: Mennyi idős vagy?

USz: Tízes éveim alkonyán járok.

bloginterju: Hol tanulsz, vagy dolgozol?

USz: Egyetemre járok, valahol az ország nyugati felén. Diákmunka+vendéglátó ipari egységen végzett munka. Azért szeretem ezeket, mert sok embert megismerhetek és gyakorlatilag minden nap történése alapanyag egy-egy poszthoz. Diákmunka esetén a magam mellé kapott társak szolgálnak ihletül, vendéglátós tevékenységem folyamán pedig a kiszolgálandó ügyfelek.

bloginterju: Hol szeretnél még tanulni vagy dolgozni?

USz: Diploma után külföldön, majd itthon is szeretnék dolgozni. Vendéglátás szakon egy egyetem nyugat-magyarországon. bár telített a szak, külföldre úgy érzem még lehet nyitni és dolgozni a továbbiakban ott, fontosak az egyetemi évek, leginkább a most esedékes gólyatábort várom. ha túlélem, szeptemberig nem lesz posztínség, ígérem.

bloginterju: Mi a hobbid, mivel töltöd szívesen a szabadidődet? Miért szereted?

USz: A profán témájú írások mellett néha verseket farigcsálok, zenét hallgatok, bámulom a naplementéket.

Szeretek régebbi zenéket hallgatni (Máté Péter, Joy Divison), sok esetben már nem élő előadóktól, ez mindig  valami különös érzést hoz rám: némiképp magasztosat, némiképp szomorút.

bloginterju: Külföldön szerencsét próbálnál, vagy maradsz Magyarországon?

USz: Sok tervem van az elkövetkezendő éveimre, átmenetileg szívesen meglesném a nagy amerikai álmot, de mindenképpen visszatérnék.

bloginterju: Milyen nyelveket ismersz/tudsz rajtuk kommunikálni?

USz: Angolul és németül beszélek, középszinten.

bloginterju: Milyen céljaid vannak a jövőre nézve?

USz: Maradandót alkotni, mindegy miben.

Oldal ajánló:

A gondolat, hogy írjak az utcán látottakról, hallottakról már régebben kipattant a fejemből, de igazán megvalósítva csak az Utcaszociológia név kitalása után lett. Először a terv az volt, hogy a posztok elején röviden leírom az eseményt, majd kommentálom. Ám korábbi blogokból tanulva a kommentárt az olvasóra bízom, én csak a szituációt rögzítem, mintegy kiindulási pontot biztosítva az elmélkedéshez.
Alapanyagban nem szenvedek hiányt, ugyanis az ihlető a nagy magyar valóság, amely bár elcsépelt közhely, de nap, mint nap tud újat mutatni. Ha csak az utca síkján mozognék, lehet kicsit unalmas lenne, így pár hét után úgy döntöttem merítek tévéből, rádióból, internetről egyaránt - bevált, ugyanis érdekesség ott is akad bőven.
A politikai, kisebbségi témákat - tehát a potenciális vitacsírákat- igyekszem kerülni, de, ha úgy látom, hogy tanulságos, akkor egy-egy fénykép, sor ereéig élek velük.
Nagyképűen azt mondhatnám, hogy úgy vagyok ezzel a "projekttel", mint Örkény István az Egypercesekkel: tükörnek szánom, tanító célzattal, hogy lássuk, milyenek is vagyunk valójában, amikor önmagunkat adjuk és természetesen viselkedünk mindenféle megjátszás, felvett szerep nélkül. Lehet, ez kiábrándító, de ezek is mi vagyunk. A felismerést mindenki maga kell, hogy megtegye a blog csak elindít ebben, forrást biztosít.

Mindezek tükrében kívánok kellemes olvasgatást, elmélkedést, kommentelést.

Az oldalt ide kattintva érhetitek el.

---Ajánló a régebbi interjúk közül---

Olvastad már? - Zsiros László Róbert: Szertár