Az e heti interjúban a Zolivagyok nagy sikerű énbloggerével készítettünk interjút. Igazi nevét egyenlőre neki sem sikerült megtudnunk: "A következő a helyzet: nincs olyan célom, hogy saját néven valamiféle „celeb” legyek, nem szeretnék privát megkereséseket, és nem vágyom arra sem, hogy az utcán felismerjenek." Tehát iwiw adatlappal sem tudok most nektek szolgálni, viszont facebookon megtalálhatjátok, névvel együtt. A blog írója egyébként 30 éves.

Jöjjön az interjú: 

Bloginterjú: Egy nagyon érdekes, és különleges blog-kategóriát képviselsz, miért pont ilyen témájú blogot indítottál? Mi vele a célod?

Zolivagyok: Ha nagyon őszinte vagyok, akkor az exhibicionizmus és a grafománia valami hülye elegye hívta életre a blogot. Most pedig már az a közösség működteti, ami kíváncsi arra, hogy épp mi van velem, minek örülök vagy min húztam fel magam – meg persze a párbeszéd. Nincs olyan szándékom, hogy megmondjam a tutit; több olyan, valamikor kedvenc bloggerem ott ment cigányútra, hogy a blogfelülettel nőtt az arca is, és már nem beszélgetni, hanem kinyilatkoztatni szokott.

Nagy ívű célokat nem tudok felvázolni, a blog címe és tematikája eléggé behatárolja a terjeszkedés és a fejlesztés irányait. Legyen sok, jó arcú olvasóm, épüljön a közösség, ennyi.

Bloginterjú: Milyen témákban jelentetsz meg posztokat, mert ahogy én olvastam, a lakás eladástól kezdve a politikáig mindenről lehet olvasni?

Zolivagyok: Pontosítsunk rögtön: politikáról, főleg pártpolitikáról nem írok, közéletről igen. Ez egy fontos különbség. Egyébként meg tényleg mindenről, ami eszembe jut felkeléskor, az erkélyen cigizve, elalvás előtt, amit hallok a villamoson, látok a tévében… az a koncepció, hogy ülök egy kávéházi asztalnál az olvasóval, aki épp azt kérdezte, hogy „mi újság, zoli?”. Én meg válaszolok.

Bloginterjú: Milyen témában írsz szívesen posztot?

Zolivagyok: Az abszurd a kedvencem, szeretem kifordítani, kicsúfolni az eleve fonák dolgokat. Egy ideje pedig igyekszem összegereblyézni a blog struktúráját is, ezért vannak kvázi „rovatok”, amiket az olvasók is szeretnek. Ilyen a „Nyolc mondat”, a „Férfias játékok”, az „Igazságszérum” is, vagy legújabban a nagyapámat vettem elő, aki maga volt az abszurd.

Bloginterjú: Naponta mennyit foglalkozol a blogoddal? Egy-egy poszt megírása mennyi időt vesz igénybe?

Zolivagyok: Néha képes vagyok belebuzulni egy-egy posztnál a gyűjtőmunkába, és akkor (több részletben) 2-3 órát is igényel, hogy mondjuk az összes kínos gólyatábori fotót összeszedjem a részeg elsőévesekről; de azért alapvetően harminc percnek elégnek kell lennie ahhoz, hogy megírjam a napi penzumot. Azt szeretem, ha egy poszt különösebb tolófájások nélkül kicsúszik belőlem. Ennek persze van hátránya is: ha nyomdakészen fogalmazol, akkor írhatsz egy formailag jó bejegyzést, de miután kiraktad, és felültél a buszra, akkor jut eszedbe, hogy „bassza meg, de nagy baromságot írtam”.

Bloginterjú: Mikor indítottad a blogodat?

Zolivagyok: Jó hat éve vagyok blogger, a zolivagyok pedig 2007 májusában indult – három-négy olyan arc van, aki a legelső blog legelső bejegyzései óta követ. Gondolj bele: ha akkor született a gyereke, amikor az első posztomat írtam, akkor lassan már a gyerek is el tudja olvasni a hülyeségeimet.

Bloginterjú: Hány bejegyzésed van összesen? Milyen gyakran frissíted az oldalt?

Zolivagyok: Igyekszem naponta írni, ez edzésben tart. A zolivagyok kétezer poszt fölött jár, összesen pedig szerintem hét-nyolcezer bejegyzést írtam már.

Bloginterjú: Mennyien látogatják meg az oldalad naponta?  És összesen hányan látogatták meg eddig?

Zolivagyok: Ha nincs semmi extra hivatkozás aznap (index főoldal és egyebek), akkor 5-600 olvasó írja be a blogom címét. A legtöbb eddig egy nap 21.000 oldalletöltés volt, összesítve pedig nemrég léptük át az egymilliót. Emellett időről-időre rátalálok olyan megosztások nyomaira, amelyek a statisztikámban nem jelennek meg, ezért ezek a számok valójában valamennyivel magasabbak is lehetnek – de ennyire azért nem érdekel a látogatottság. Minőség a mennyiség előtt, mindig.

Bloginterjú: Van más blogod?

Zolivagyok: Most nem viszek másik blogot.

Bloginterjú: A publikált posztok honnan jönnek? A sok téma honnan kerül fel a blogra?

Zolivagyok: Leginkább otthon blogolok, de mivel több helyen dolgozom, és mozgásban vagyok, ezért az irodai gépről is be-becsúsznak posztok. De az otthoni sarok a bázis, legfeljebb időzítve rakom ki, ha konzerv, és eláll másnapig.

Bloginterjú: Kapsz csúnya, bántó kommenteket, e-mailokat?

Hogyne, szerintem mindenki kap. Ezeknek alapvetően három formája van. Az első csoportba tartoznak azok, akik analfabéták, és nem olvasták el, hogy kézi moderálás van a blogban, és a kommentjüket nem látva elküldenek anyámba három újabb, csupa nagybetűs, üvöltő hozzászólásban. A második csoport a pártaktivistáké, akik egy gyors eredetvizsgálatot zavarnak le, és megállapítják, hogy zsidó vagyok, buzi és náci. A harmadik csoport tagjai pedig azok az irigy lúzerek, akiket zavar, ha kedves hozzászólásokat kapok, vagy ha valahol hivatkoznak – különösen irritálja őket, ha ez az index címlapja. Tanulságos dolog egyébként megnézni, hogy egy-egy nick miket kommentelt a közelmúltban – van, akinek a teljes írói életműve annyi, hogy „hát ez meg megint miért került a címlapra?”

Zolivagyok: Azért, mert nem tudtál jobbat írni, öcsém, azért. Egyébként meg senkiháziak kezében van a popszakma.

Bloginterjú: Mit reagálsz rá?

Zolivagyok: Az ilyen kommenteket nem engedem be. A már említett, baráti beszélgetésbe se üvölthet be senki az ablakon keresztül. A gyalázkodó e-mailek pedig vagy válasz nélkül maradnak, vagy, ha van mire érdemben reagálni, írok egy tárgyilagos választ. De mivel épp az a baja, hogy nekem van felületem, neki meg nincs, ezért azzal lehet a legjobban visszavágni, ha moderálod és agyonhallgatod. Attól megőrül, hogy nem tud nyomot hagyni, ha nálam ő nem létezik.

Bloginterjú: Belevágnál újra a blog írásába? Megérte?

Zolivagyok: Naná. A franc se gondolta volna, hogy ez lesz belőle, de nagyon is megérte.

Bloginterjú: Szándékozol újabb blogot indítani? Milyen témájú blogot írnál szívesen?

Zolivagyok: Egyelőre nem lesz újabb blog. Ahhoz ötlet kell, kapacitás kell, közönség kell – a sajátom egyelőre maximálisan kielégít. Ha máshogy alakul majd az életem, és lesz idő, ötlet, akkor nyilván csinálok majd mást is, de mondjuk idén ennek semmi realitása nincs.

Bloginterjú: Szeretnél valamilyen változást a blogon? Új kinézet?

Zolivagyok: Klasszikus barkácsblog az enyém, mindent autodidakta módon tanultam én is, mint a legtöbb blogger. Apróságokat állandóan változtatok, de mivel pár hónapja kapta meg a blog az új ruhát, ezért egy ideig nem öltöztetem át.

Bloginterjú: Meddig szeretnéd még folytatni a blog írását? Nem érzed fárasztónak?

Zolivagyok: Az egoblognak legkésőbb akkor lesz vége, ha bármilyen okból összeférhetetlen lesz az életemmel. Ez lehet egy olyan munka, vagy akár olyan magánéleti státusz, ami mellett nem lehet blogolni, mert ártanának egymásnak. A gyerekeim pedig már nem fogják a zoliblogot olvasni, az egészen biztos.

Bloginterjú: Volt már bevételed a blogolásból?

Zolivagyok: Van kint AdSense, de nem egy fejőstehén, sajnos… Tágabb értelemben persze bevételnek tekinthető a goldenbloggal elért nyeremény is, de még tágabbra (és szentimentálisabbra) nyitva azt mondhatom, hogy az olvasók a nyeremény. Van ennek manifeszt része, pl. pár éve már az egyik olvasómtól vásárolom a számítástechnikai cuccokat, de így találtam masszőrt is – és ha már átmentünk nyálasba, akkor tegyük első helyre azt, hogy a legszűkebb baráti kör is javarészt innen jött.

Mindenesetre, reklámhely kiadó, kiflibolttól a szexboltig bármi jöhet. Na jó, majdnem bármi.

Bloginterjú: Kiadásaid vannak a blog kapcsán?

Zolivagyok: Amíg nem etet a blog, addig nyírni se akarjon. Nulla forintból működik.

Bloginterjú: Nyereményjátékon/blog találkozón gondolkodtál már? Vagy volt már hasonló?

Zolivagyok: Van egy hektikus munkarendem és egy komolyan gondolt párkapcsolatom, ezek mellett a szervezés nagyon nehéz (most például már egy hónapja nem tudok összejönni süniékkel, pedig tündéri pár), de azért igyekszem rendszeresen találkozni az olvasókkal. Nyereményjátékot még nem indítottam, ehhez frappáns kérdés és jópofa ajándék kell. Majd, ha olvassa ezt az interjút a megfelelő cég PR-osa, és úgy érzi, hogy nálam kell egy nyereményjátékkal a vállalkozásukat promózni, akkor biztos lesz.

Bloginterjú: Írtál már posztot különleges helyről?

Zolivagyok: Az előző munkahelyemen volt egy céges okostelefonom, klasszikus FirmFone, folyamatosan frissülő céges e-mailekkel, titkárnő által küldött, automatikusan naptárszinkronizált eseményekkel, és mobilnettel. Gyakorlatilag állandóan pórázon tartott, mert amilyen hülye vagyok, képes voltam még három megállónyi buszozás közben is elővenni, és gyorsan megnézni a híreket meg a leveleket.

Nos, szerencsére ez a telefon a blog.hu rendszerét még nem tudta kezelni, ezért extrém helyszínek se voltak. De nem is lesznek, mert bár most már nyilván viszik a gépek azt az admint is, és a saját kis cégem tudna is venni olyan mobilt, de nem fogok. Jelenleg egy kőbuta mobilom van, csak pislog rám az ostoba kis szemeivel, és imádom, hogy semmit nem tud a telefonáláson és az SMS-en kívül.

Bloginterjú: Milyen hobbijaid vannak, ha éppen nem dolgozol vagy blogolsz?

Zolivagyok: Titkos hobbim van, amiről leghamarabb jövő tavasszal értesülnek az olvasóim.

Bloginterjú: Hol tanultál? Milyen eredménnyel?

Zolivagyok: Jogi diplomát szereztem, RITTE eredménnyel. Ez gyakorlatilag a szuterénszint, a „jogász ugyan, de ne vele intéztesd a válóperedet, mert az asszony még a gatyádat is elviszi”. Már valamikor a negyedik évfolyam elején világos volt, hogy nem „klasszikus” jogász leszek, a képességeim és az érdeklődésem alapján meglehetősen középszerű ügyvéd lett volna belőlem.

Bloginterjú: Beszélsz valamilyen nyelven? Milyen szinten?

Zolivagyok: Angolból van egy középfokú nyelvvizsgám, a nyelvtudásom pedig rohamos gettósodik, köszönhetően az amerikai sorozatoknak (itt is mondom: tessék megnézni az OZ-t, rohadt jó). Továbbá tudok németül reklámszövegeket, szerbül valutát váltani, japánul és kínaiul pedig elszámolok tízig.

Bloginterjú: Hol dolgozol? Milyen területen?

Zolivagyok: A barátnőm szerint „szemfényvesztő” vagyok. Egyébként sok helyen, és majdnem mind titkos. Na jó, az pl. nem, hogy a cégem főtevékenysége PR, kommunikáció.

Bloginterjú: Naponta hány e-mailt kapsz? Milyen jellegűeket?

Zolivagyok: Most a Facebook csoport miatt felpörgött a levelezésem, de egyébként 30-40 levél jön egy nap. Hírek, munkával kapcsolatos felkérések és válaszok, ilyesmi. Mióta a barátnőm, Björk van, akiről rendszeresen írok is a vbogban, azóta például a szerelmes és/vagy szexuális tartalmú levelek is eltűntek, de ez így is van jól.

Bloginterjú: Nyaralni voltál?

Zolivagyok: Megrögzött belföldi nyaraló vagyok, nem csupán az autóhiány és financiális okok miatt. Meggyőződésem, hogy amígg nem taperoltál ágyút az egri várban, amíg nem másztál fel a veszprémi tűztorony csigalépcsőin, amíg nem láttad, hogyan rabol a balin a Sugovicában, amíg nem ugrottál fejest a Körösbe, addig semmi keresnivalód a horvát tengerparton.

Bloginterjú: Szoktál más blogokat is olvasni? Melyeket? Lehet magyar, de akár külföldi is.

Zolivagyok: Rengeteg blog van kilinkelve nálam, és igyekszem tartani velük a lépést – épp ezért nem fogok közülük most senkit sem kiemelni. Inkább a mainstreamet nézzük, ahol a Tékozló Homár az egyik nagy kedvenc, jó és fontos munkát végeznek. Az sem titok, hogy valami perverz ízlésficam miatt aktívan követem (és kritikusan kommentálom a blogomon) a bulvárt, ehhez jó alap többek között a www.idontlikeyouinthatway.com bulvárblog, egy a „forrásaim” közül. Ja, igen, meg a Tarda, azt mindig - szerelmes vagyok az élő magyar nyelvbe, az a srác pedig virtuóz.

---Ha minden igaz, akkor te lettél a goldenblog 2009 komplex blog kategória első helyezettje.---

Bloginterjú: Mit takar a komplex kategória?

Zolivagyok: A Wikipédia szerint „a komplex blogok keretében a szerző egy blog alá integrálja különféle tevékenységét, ugyanott - csak más rovatba sorolva - teszi közzé például személyes (magánéleti) bejegyzéseit, szakmai jellegű cikkeit, fotóit, netán közéleti-politikai észrevételeit. A szerteágazó tematikájú komplex blog egyfajta egyszemélyes webújság benyomását keltheti. Gyakorlatilag több különálló blogról van szó, amiket csak a közös megjelenés és jellemzően a szerző személye köt össze.”

Ezt szoktam én röviden a fent már vázolt kávéházi beszélgetéssel jellemezni, miszerint a komplex blog a válasz a „mi újság, mi van veled?”-kérdésre.

Bloginterjú: Számítottál rá, hogy besöpröd a fődíjat?

Zolivagyok: Tavaly kilencedik lettem, és abban őszintén bíztam, hogy a top10 idén is meglesz – a győzelem azonban meglepett. Emellett azt is gondolom, hogy a Goldenblog abszolút fődíja is a legjobb helyre került azzal, hogy a Szertár kapta meg: messze a legmagasabb hozzáadott értékkel bíró blog.

Bloginterjú: Ahogy a nyereményeket, elnézem remélhetőleg nem fogsz vírusokkal bajlódni mostanában. Használod a programokat? Eddig milyen vírusvédőt használtál?

Zolivagyok: Nod32 van a gépemen, és most külön szervezést igényel, hogy hova-merre, mire pakoljam az új cuccokat. Az egyik szoftver egyébként egy netbookhoz kifejleszett vírusirtó – ez mindenképp dobozban marad addig, amíg veszek egy pici gépet.

Sétarepülésen már voltál / Mikor szeretnél menni? Nem félsz a repüléstől? Milyen élmény volt/ számítasz? Kit vittél / fogsz vinni magaddal?

A kapott utalvány szerint jövő év végéig használhatom fel, három főre szól. A két plusz helyet poénból már akkor elígértem, amikor kiírták a versenyt, erre most tényleg vihetem a két srácot repülni. Két nagyon régi olvasó fogja velem együtt összecsinálni magát a felhők felett, legalábbis én egyelőre radikálisan fosok.

A Goldenblogos rendezvényről mi a szubjektív véleményed? Jól érezted magad? Sokan gratuláltak? Volt olyan blogger akivel összebarátkoztál, vagy beszélgettél egy jót? Volt olyan, akit már személyesen is ismertél?

Mondok egy példát, abból könnyen érthető lesz, hogy az ingyen kaja-pia mellett mi volt igazán tetszetős a dologban. Az egyik medence mellett egy állványon valamelyik cég mobiljai, meg mindenféle egyéb kütyük voltak kirakva. Nem golyóálló vitrinben, nem két kopasz bunkó őrizetében, nem egy lánccal odacsinált prospektus. Maguk a telefonok – és fel sem merült, hogy valami rosszarcú odamenjen, és lenyúlja. Volt valami naiv bizalmi légkör, ami ebben is megnyilvánult… és persze a zene, a helyszín, mind-mind rendben voltak.

Kivéve mégis az úszómesteri székbe ültetett műsorvezetőt, aki valami egészen penetránsan falunapra vette a figurát. Biztos vagyok abban, hogy egy vállalati rendezvényen a bajszukról pörköltszaftot törölgető, félrészeg, pocakos bérszámfejtők jót röhögnek a szexista beszólásokon, és harsány kacaj fogadja, ha az IT-kategória győztesén a szemüveget keresi, a másik bloggeren a kigyúrt felsőtest hiányát kéri számon, vagy épp azt találja nagyon viccesnek, hogy szerinte az egyik győztes blogger nem elég magas. Itt ez nagyon visszatetsző volt, ahogy az is, hogy összesen tíz blogot kellett volna a műsor előtt lecsekkolnia, hogy tudja, kiről és miről beszél, de a jelek szerint ez sem sikerült.

De mondom, egyébként minden nagyon rendben volt, sok ismerőssel találkoztam, agyontömtem a blogburgert, ittam rozéfröccsöt és pálinkát, lógattam lábat meg minden.

Bloginterjú: Ezek után meddig szeretnéd folytatni a blogolást?

Zolivagyok: Nem tudom… amíg a Comedy Central nem indít egy napi talkshowt. Akkor küldök egy önéletrajzot, ők nem válaszolnak, én pedig bánatomban bezárom a bazárt. Nem tudom, pár évig még biztosan.

Bloginterjú: Összefoglalva, milyen terveid vannak a bloggal kapcsolatban, mire számíthatnak az olvasók?

Zolivagyok: Csak amire eddig, maradunk egoblog, és ahogy esik, úgy puffan, együtt alakítjuk, hogy mi jön ki belőle a végén. Semmi extra, semmi titkos dolog.

Bloginterjú: Üzensz valamit az olvasóidnak, megjegyzés a végére?

Zolivagyok: Igen, mindenképpen: Wentworth Miller buzi!

Mi adunk a véleményedre, ne felejsd el leírni!

Nézd meg az oldalt: Zolivagyok

---Ajánló a régebbi interjúk közül---

Olvastad már? FreddyD - rosszpcjatekok.blog.hu