E heti interjúnkban, a sikeres Autózz! blog szerkesztőjével a 26 éves Lászlóval készült interjú. Rengetegen támogatják munkáját, szponzorok, rendőrség, Legutóbb például élőben tudósított autóvadászat közben, amire a a Zsaru-car és a rendőrség hívta meg.

<<IWIW adatlapja, további fotókat is találtok itt>>

Következzen az Interjú:

bloginterjú: Miért indítottad a blogodat? Milyen témában írod?

H.L.: Egy ideje már kacérkodtam a gondolattal, hogy legyen valamilyen blogom, de nem akartam a saját magánéletemet közönség előtt folytatni, mint ahogy a blogírás akkoriban az emberek 95%-ának ezt jelentette. Másrészt meg a kutyát se érdekelte volna, mert nem vagyok sem kaszkadőr, sem rocksztár.
Amikor a blog ötlete megszületett, akkor épp egyedül unatkoztam itthon, nyár volt, munkákat tekintve abszolút pangás, a barátnőm Ausztriában dolgozott, úgyhogy volt időm elgondolkodni, hogy milyen témát találjak, ami mások érdeklődését is kiválthatja. Szeretem az autókat, szeretek autót vezetni, viszont műszaki szempontból nem vagyok egy autóbuzi, inkább kiélvezni szeretem, mint szerelgetni, nem is értek hozzá. Autós blogból meg már 2007 közepén is volt egy pár, innen pedig szinte adta magát, hogy közlekedési szemszögből nyúljak a témához, a mindennapi problémákkal foglalkozzak, amikkel autóvezetés közben szembesülünk.

bloginterjú: Van vele bármilyen célod, "küldetésed"?

H.L.: Igen, kettős célom van vele, az egyik az oktatás egy kis népneveléssel egybegyúrva, a másik pedig a szórakoztatás. Ezek nagyon jól kiegészítik egymást, többen jönnek az utóbbi miatt, de a mindenféle érdekes szituációkból nagyon sokan tanulhatnak, hogy ne kövessék el ugyanazt a hibát, mint akiről az éppen aktuális poszt szól. Több idő és energia ráfordításával lehetne ezt is sokkal jobban, csak nagyon kevés egy napra a 24 óra.

bloginterjú: Az oldaladra beküldött panaszokat továbbítottad már Szervek, Intézmények felé? Milyen sikerrel?

H.L.: Alapvetően nem célom a szabálysértők bemószerolása, feljelentgetése, ez az, amiknél legtöbbször tovább lehetne lépni, de inkább a nyilvánosság az eszközöm arra, hogy akiről szól az adott írás, mert hülyeséget csinált, az tanuljon a következményekből és az olvasók véleményéből. Olyan viszont már többször volt, hogy a rendőrség elkérte egy-két kép eredetijét, leggyakrabban amikor tilosban parkoló rendőrautóról közöltünk képeket. Magam is meglepődtem rajta, hogy ezt mennyire komolyan veszik. Itt is jó lenne egy kicsit újságírósabban kezelni sok ügyet, utánajárni, illetékes szervektől véleményt, reakciót kérni, ha nem kellene dolgoznom a pénzért, hanem valaki jól megfizetne ezért, szívesen csinálnám akár ezt is főállásban is akár.

bloginterjú: Hogy érzed, változtattál már meg valamit a blogoddal?

H.L.: Ahhoz, hogy a közlekedési morál érezhetően megváltozzon Magyarországon pozitív irányba, sok időre van szükség és ez a blog kevés hozzá. Sok pozitív visszajelzést kapok olvasóktól, akik közt van, aki az esek többségében biciklivel, motorral, vagy gyalog közlekedik, hogy az utóbbi időben valami megindult a jó irányba, az autósok kezdenek jobban odafigyelni rájuk. Nem tulajdonítom ezt a blog hatásának, de talán egy picikét hozzájárult ahhoz, hogy pozitív változások kezdődjenek e téren.

bloginterjú: A rengeteg posztravalót, honnan szeded össze?

H.L.: Az esetek túlnyomó többségében beküldött leveleket teszek ki, ha a levélíró nem küldött hozzá, akkor kiegészítve valamilyen illusztrációval és egy bevezetővel, esetleg térképpel, szavazással. Szerencsére az index már egészen a kezdetektől felkapta a blogot és gyakran szerepelteti címlapon, ami hozza magával azt is, hogy rengeteg levél érkezik, de kell is, mert nagyjából a tizedük használható fel poszt alapanyagként.

bloginterjú: Kik segítenek az oldal működtetésében? Nem régen kapott új ruhát az oldal, milyen támogatást kaptál hozzá?

H.L.: Volt egy időszak, amikor a szokásosnál is jobban lekötött a munka, akkor a barátnőm működött közre intenzíven abban, hogy mindig frissüljön a blog, mostanában nagyrészt egyedül szerkesztem az oldalt. De segítséget rendszeresen kapok, elég sok, szponzorok által felajánlott ajándékot osztottunk már szét mindenféle pályázatokon és nyereményjátékokon, nemrég pedig a minibook.hu-tól kaptam egy notebookot. Az ilyen segítséget a blog nyújtotta kereteken belül igyekszem mindig meghálálni, most talán lesz valami az egyszer már befuccsolt blogpóló projektből is.
Az új design már nagyon érett, mivel a régit pár óra alatt kalapáltam össze induláskor, csak hogy valami egyedi legyen, más, mint a gyári sablonok. Fél év múlva már neki akartam állni egy új, igényesebb arculatnak, amit aztán másfél évig tologattam magam előtt, mire végre megszületetett. A design ötlete és grafikai megvalósítása saját kezűleg történt, a kódolgatós részében pedig igénybe vettem programozó kollégám, Krisztián segítségét is - amit ezúton is köszönök neki -, mert van pár olyan megoldás, amiken én nagyságrendekkel több időt vacakoltam volna és az sem biztos, hogy eredménnyel járok.

bloginterjú: Egy-egy bejegyzés megírása mennyi időt vesz igénybe?

H.L.: Nagyon változó, egy egyszerűbb, jól megírt poszttal kb. fél órát elég foglalkozni, ha saját magam írok, vagy olyan levelet teszek közzé, amiben sok kép van, ezeket meg kell vágni, a minőségükön javítani, netán a helyesírást is korrigálni kicsit, akkor akár több óra is rámehet egy bejegyzésre.

bloginterjú: Összesen hány oldal letöltésed volt, napi átlagos látogatottságod?

H.L.: Oldalletöltésből hamarosan elérjük a 10 milliót, mostanában naponta átlagosan 14 000 körül van az oldalletöltések száma, hétvégeken valamivel kevesebb szokott lenni, mint hétköznap, de elég tág határok közt ugrál témától, posztban szereplő vérmennyiségtől és hasonló összetevőktől függően.

bloginterjú: Írtál már posztot, nem szokványos helyről?

H.L.: Előfordul, nemrég például elég morbid helyzet volt, amikor egy temető parkolójában raktam össze egy posztot, amiben egy autós kishíján halálra gázolt egy kerékpárost. Normál esetben egyébként vagy itthonról, vagy az irodából blogolok, ha elutazom, akkor meg onnan, ahol épp sikerül 3G internetet fogni. A hansági kis falvakban például ez kifejezetten nagy kihívás tud lenni.

bloginterjú: Naponta mennyi időt szánsz a blogod "gondozására"?

H.L.: Ebbe bele sem merek gondolni, ha azt is beleszámolom, hogy milyen gyakran nézegetek rá a blogra, hogy elolvassam a kommenteket, esetleg hozzászóljak én is a témához, szükség esetén rendet tegyek, akkor nagyon sokat. Annyit, amennyit már sajnálnék tudatosan a blogra fordítani. Úgyhogy inkább nem is kezdek el számolgatni.

bloginterjú: Szoktál kapni sértő, csúnya kommenteket? Mt reagálsz rájuk? Hol van a tűréshatár, amikor moderálsz?

H.L.: Beszólás, anyázás, sértegetés nagyon gyakran fordul elő, de amíg ez nem túl személyeskedő, addig nem szoktam közbeavatkozni, arányaiban minimális számú komment esett eddig áldozatul moderálásnak. Először csak figyelmeztetek, aztán törlök. Ahhoz, hogy valakit ki is tiltsak, ahhoz meg vagy pofátlanul kell reklámozni valamit, vagy visszaeső tahónak kell lenni. Pontos határvonalat nem tudok húzni, hogy mi fér bele és mi nem, mindig az adott helyzetben döntöm el, hogy hagyjam folyni még az eseményeket, vagy lépjek közbe.

bloginterjú: Bevételed volt már a blogolásból?

H.L.: Igen, volt. Megélni persze messze nem tudnék belőle, de előfordul, hogy csurran-cseppen valami kis plusz a reklámokból.

bloginterjú: Kiadásaid vannak a bloggal kapcsolatban?

H.L.: Persze, mindenféle apróság, közvetetten és közvetlenül. Nem tudnék itt sem listát írni róla, minimális dolgokról van szó.

bloginterjú: Ha újra kezdhetnéd, megint belevágnál a blogod írásába?

H.L.: Egyértelműen igen.

bloginterjú: Mennyi az összes bejegyzéseid száma? Napi átlagos bejegyzéseinek száma?

H.L.: A blogra naponta egy-két poszt kerül ki általában, összességében pedig valahol 1200 bejegyzés körül és 163 000 komment fölött járunk.

bloginterjú: Más blogod van? Tervezed új blog indítását?

H.L.: Nincsen más blogom, jelenleg nem is tervezek másikat, mert csak az autózz! blogra fordított időből tudnám elvenni azt, amit erre fordíthatnék, egyelőre esélytelen.

bloginterjú: Ha jól olvastam nemsokára blogtalálkozót szervezel? Mire számítasz? Volt már hasonló?

H.L.: Igen, szombat este egy pubban találkozunk régi és új arcokkal, minden kíváncsi olvasót várunk sok szeretettel, részletek itt. Ilyen találkozóból már nagyon sok volt, 1-2 havonta szoktunk tartani hasonlót, többnyire csak az offtopicban van meghirdetve a kemény magnak, de néha picit nagyobb hírverést csinálunk neki. Szoktunk néha vidékre is menni, a legelső találkozónk Gánton volt, de voltunk egész hétvégés egerszalóki kiránduláson is borkóstolóval, éjszakai fürdőzéssel, meg minden földi jóval egybekötve. Reményeim szerint lesznek is még hasonlók.

bloginterjú: Nyereményjátékot szerveztél már?

H.L.: Igen ebből is volt már jó sok, felsorolni sem tudnám, mennyi mindent lehetett már nálunk megnyerni az autóskártyától, hangszóróktól kezdve az autóhifi fejegységen, több karon magyar boron, fedélzeti kamerán keresztül az autós navigációig. Amikor lehetőség nyílik ilyesmire, le szoktam csapni azonnal.

bloginterjú: Naponta hány panasz érkezik be hozzád? Ha kell, akkor mi alapján szelektálsz?

H.L.: Nem igazán jó szó erre a panasz, elvégre is nem valamiféle hatóság vagyunk. 10-20 levél szokott naponta érkezni a blog postaládájába, ebből egy-kettő olyan, ami használható. A beérkezett leveleket színekkel szoktam jelölni, így később könnyebb megtalálni a posztolásra alkalmasabbakat. Néha nem kell egy napot sem várni arra, hogy egy levél kikerüljön, néha pedig 2-3 hónapos levelek is előkerülnek, nincs különösebb rendszerem erre, igyekszem változatosan keverni a témákat.

bloginterjú: Újabb változtatásokra számíthatunk mostanában?

H.L.: Nem olyan rég közzé tettem egy kérdőívet, amiben több kérdés arra vonatkozott, hogy az olvasók mit szeretnének másképpen, milyen tartalmakat látnának szívesen a blogon. Több, mint ezer kitöltés után elég fura végeredmények jöttek ki, mert pl. legkevésbé bulváros, véres sztorikat akarnak látni az olvasók, mégis ezeket szokták legtöbben elolvasni. A szabadon megfogalmazható javaslatos részbe két dolog volt a visszatérő igény a csak így tovább, minden szép és jó jellegűeken kívül, az egyik az volt, hogy legyen már végre blogpóló (ezen már rajta vagyunk), a másik pedig hogy szerezzünk egy közlekedési szakértőt, aki lehetőleg jogász, de képes emberi nyelven is megmondani a tutit. Ilyen próbálkozás volt már korábban, de nem nagyon működött, mert túl szárazak és unalmasak, hivatalos hangzatúak voltak az állásfoglalások. Megpróbáljuk ezt is elintézni hamarosan, ha találunk egy erre megfelelő, vállalkozó kedvű embert.

bloginterjú: Meddig szeretnéd még írni a blogodat?

H.L.: Amíg élvezem csinálni. Néha leül az egész, nem jön annyi jó anyag, kevesebb az olvasó, aztán meg hirtelen minden újra elindul jó irányba, nagyon hullámzó, de odáig még soha nem jutottam, hogy kész, ennyi volt, nem érdemes tovább csinálni. Abban az egy esetben örülnék, ha befejezném a blog szerkesztését, ha minden olyan jól működne, hogynem volna rá szükség. De az sem mostanában lesz.

Szerinted melyik volt az eddigi panaszok közűl a legdurvább, legmegrázóbb amit beküldtek?
Nem tudnék kiemelni ennyi közül egyet. Megrázóból is akad jópár, volt például olyan, amiben a levélíró egy halálos balesethez elsőként érkezett meg és részletesen leírta a benne megmaradt érzéseket, attól kirázott a hideg. Durvából meg számtalan van, anyázás, verekedés, tükörlerúgás, miegyéb. Szomorú, de rengeteg példa van ilyenekre. Szintén előfordul, hogy a poszt negatív főszereplője elkezd emailben fenyegetőzni, de eddig többnyire mindenkivel szót tudtam érteni és nem kergettek meg láncfűrésszel.

bloginterjú: Hol tanultál, és milyen eredménnyel?

H.L.: Általános iskolából volt kettő is, mindkettő Kispesten, az egyik a Berzsenyi, a másik az Eötvös József Ált. Isk., itt még jó tanuló voltam, aztán mivel műszaki érdeklődéssel is meg lettem áldva, a Puskás Tivadar Távközlési Technikumba jártam középiskolába, ahol rájöttem, hogy ennyire mélyen mégsem érdekel a téma, nem is erőltettem túl a dolgot, de azért hoztam a szükséges szintet. Aztán a Budapesti Műszaki Főiskola gazdasági karán folytattam, ezzel együtt elindítottam az első cégemet is, úgyhogy a nappali tagozatból először távoktatás lett, aztán választanom kellett és a cég mellett döntöttem, mert nem fért bele az időbe mindkettő. Talán egyszer majd folytatom, ha úgy hozza a sors, de egyelőre nem érzek hozzá különösebben nagy indíttatást.

bloginterjú: Milyen végzetséged van?

H.L.: Távközléstechnikus vagyok, de kb. annyi közöm van a távközléshez, hogy használok telefont meg internetet. Meg mellette van egy pár szintén hasznavehetetlen OKJ-s bizonyítványom, amivel még begyújtani se tudok, mert távfűtés van a lakásban.

bloginterjú: Hol dolgozol? Milyen szakterületen tevékenykedsz?

H.L.: Saját cégben, az ASYNDET Kft-ben dolgozom, webfejlesztéssel foglalkozunk főképp, meg minden olyan kapcsolódó szolgáltatással, ami ennek a kiszolgálásához szükséges.

bloginterjú: Külföldön próbálnál szerencsét? Vagy már megtetted?

H.L.: Gondoltam már rá, de szerintem hamar honvágyam lenne. Inkább külföldi, vagy nemzetközi vállalkozást indítanék szívesen, vagy terjeszkednék külföldre a jelenlegivel, ha lenne, aki biztosítja az ehhez szükséges tőkét. Egyelőre viszont ilyen nincs.

bloginterjú: Milyen nyelveken beszélsz, és milyen szinten?

H.L.: Magyarul egész jól, angolul középfokon.

bloginterjú: Milyen kikapcsolódással töltöd szívesen az idődet?

H.L.: A blogolás mellett néhány hónapja van egy beagle kutyusom, ő elég sok időt követel az életemből, de nagyon szeretem. Járok néha kirándulni is barátnőstül-kutyástul, általában geocachinggel egybekötve, szeretek nagyon fotózni is, de erre mostanában szinte soha nem jut időm, mint annyi minden másra sem, amit szeretnék.

bloginterjú: Mellyek a kedvenc blogjaid? Miért?

H.L.: BKV Figyelő, Homár, Vastagbőr, Zoli vagyok, Munkahelyi Terror, Modoros, Művelt Alkoholista. Meg van még egy pár, ami így éjjel 1 felé már nem ugrik be olyan hirtelen. És azért, mert érdekesnek tartom ezeket a blogokat vagy tartalmuk, vagy stílusuk miatt.

bloginterjú: Melyik a kedvenc autó márkád, miért ezt választottad?

H.L.: Nincs igazán kedvenc autómárkám, sokfélét el tudnék képzelni magam alatt, ha nem akarok nagyon elrugaszkodni a valóságtól, akkor szívesen tudnék magaménak egy Lexus IS-F-et, vagy egy BMW M3-at.

bloginterjú: Voltál nyaralni idén?

H.L.: Csak belföldön, egy hetet, de szívesen mennék sokfelé, ha volna miből. Vagy jól megszponzorálna valami utazási iroda, mint a töltöttszájú celebeket.

bloginterjú: Vezetni mióta tudsz? Miért szereted, az autózást?

H.L.: "2001 a jogsim éve, a gyaloglás vége!"
Na jó, valójában a gyaloglásnak itt még nem volt vége, mert az első autómat csak 2003-ban vettem. Nem tudom megmondani, miért szeretem az autózást, egyszerűen élvezem. Én akkor is teljesen jól elvagyok, ha a dugóban ülök és mások lila fejjel ordítanak egymásnak, persze sokkal jobb egy hegyi szerpentinen kanyarogni, természetesen csak ésszerű határok és biztonságos keretek között, nem vadállat módjára.

bloginterjú: Szoktál sportolni? Milyen rendszerességgel?

H.L.: Nem igazán, de azt igen nagy rendszertelenséggel, pedig kéne, mert a versenysportot leszámítva egészséges. De nálam már az is haladás, hogy naponta elég sok időt csámborgok a kutyával és nem csak autóval a wc-re is.

bloginterjú: Támogatók, szponzorok segítik a munkádat?

H.L.: Igen, előfordul, valahol fentebb már említettem, hogy nemrég a minibook.hu adott egy notebookot, korábban a Geochallenge GPS-től kaptam egy Garmin nüvi autós navigációs kütyüt, meg akadt az autómra is ez-az, amit annak köszönhetően kaptam, hogy én csinálom az autózz! blogot.

bloginterjú: Goldenblogra nevezted már az oldalad? Milyen sikerrel?

H.L.: Nem, eddig még nem éreztem úgy, hogy lett volna értelme. Talán jövőre, ha sikerül megvalósítanom még néhány tervet, amivel emelhedhet  a színvonal és nem a futottak még kategóriába kerülne a blog.

bloginterjú: Tudnál adni az olvasóknak néhány tanácsot, hogy miként kerüljék el az olyan vagy hasonló eseteket, mint amiket nap mint nap olvashatunk nálad?

H.L.: Ne menjenek ki az utcára. Különben kizárt, hogy minden hülyét elkerülnek.

bloginterjú: Továbbiakban akkor mire számíthatnak az olvasók?

H.L.: Ez legfőképp az aktív olvasókon és levélírókon múlik, de ugyanarra, amit eddig is kaptak, a jövőben kiegészítve néhány plusszal. Nagyon messzire én sem látok előre a jövőbe, de még közelre is alig.

bloginterjú: Bármi mást az olvasóknak?

H.L.: Gyertek szombaton találkozóra!  

Elolvasad az interjút? Ne hagyd szó nélkül!
Szeretnél TE is egy saját bemutatkozást? Néhány kattintás az egész>>
Csak linket cserélnél?
Részletek itt